Morison Mari

(Mary Morison)

Jer ablakodhoz, oh Mari,
Im' a bizalmas óra kér;
Mosolygva rád pillantani
A dús kincsénél többet ér.
Örömmel tűrnék bármi bajt,
Nehéz rabságot hő napon.
Ha tudnám, hogy dijába majd
Szép Morison Marit kapom.

Minap, hogy zendült a zene
S táncztól rangettek a falak,
Lelkem csak hozzád röppene,
Csak téged, téged Iáttalak...
Bár szép ez, az meg kellemes,
Ezt egész város ismeri,
Sohajtva szóltam: nem, nem! Ez
Egyik se Morison Mari!

Oh! Mari, mért gyötörni hát
Ez érted halni kész szivet,
Melyben nem Iáthatsz más hibát,
Csak azt: hogy tégedet szeret?
Szerelmemért szerelmedet,
Ha meg nem oszthatod velem:
Szánj legalább! hisz nem lehet
Morison Mari szivtelen!